Rembrandt, a meghitt portrék mestere még ma is, több mint 350 évvel a halála után képes megrengeti a műtárgypiacot, művészetbarátok generációi, egész nemzetek vannak oda festményeiért. Az arisztokraták gyönyörködnek műveiben, a szakértők kinyilatkoztatásokat tesznek róluk, a műtárgykereskedők vizslatnak utánuk, a gyűjtők vadásznak rájuk, míg a múzeumok versengenek értük. Az én Rembrandtom című kivételes dokumentumfilm minden eddiginél mélyebbre ás a Régi Mesterek művészetében, és megkísérli feltárni a festőfejedelmek motivációit.
Az én Rembrandtom olyan izgalmas történetmorzsákkal szegez a vászonhoz, amelyek a Rembrandt festmények iránti megszállottságból fakadnak, nem egyszer drámai, váratlan végkifejlettel. Szenvedélyes műgyűjtők, mint a holland Eijk és Rose-Marie De Mol van Otterloo, az amerikai Thomas Kaplan és a skót Buccleuch herceg vall Rembrandt festményeikhez fűződő szoros kapcsolatukról, majd a Rijksmuseum és a Louvre nyílt összecsapásának lehetünk tanúi, amikor a francia Eric de Rothschild báró eladásra kínál két Rembrandt portrét.A film végigkíséri a holland arisztokrata műkereskedő Jan Sixet, amint nem is egy, hanem rögtön két „új” Rembrandt portré szerzőségét bizonyítja, ezzel beteljesítve gyerekkori álmát. Amikor azonban azzal vádolják, hogy megszegte egyik kereskedőtársával kötött korábbi egyezségét, minden elveszni látszik.
Oeke Hoogendijk, Az új Rijksmuseum című, 2014-es, több díjat is elnyert film rendezőnője új dokumentumfilmje, Az én Rembrandtom páratlan alapossággal tárja fel, hogy mitől is ennyire különlegesek a holland festőóriás munkái, amelyek a mai napig művészetbarátok millióit képesek rabul ejteni
